Amikor anyukám beköltözött a frissen vásárolt kis lakásába, nagyon szeretett volna felhúzni a nappaliba egy pengefalat, hogy lehessen egy hálófülkéje. Utána is jártunk a dolognak, így esett a választás a gipszkarton falra, mi más lehetett volna, ide gipszkarton kell. Attól kezdve viszonylag sokszor szóba került, hogy mikor is készül el a választófal és valami okból mindketten kategorikusan elfelejtettük azt a szót, hogy gipszkarton. Nem volt újdonság számomra az ilyesmi, van, hogy egyszer nem jut eszembe egy szó és annyira rágörcsölök, hogy aztán évekig nem ugrik be egy laza párbeszédben sem. A régi Blackberrym tartalmazott is egy jegyzetet ‘szavak’ címmel, bele volt írva nagyon sokáig a nosztalgia és a kanapé szó, lévén, hogy ezt a kettő mumus szót állandóan elfelejtettem.
Ha új jegyzetet csináltam volna az új telefonomban, akkor ott már csak a gipszkarton állna, de nem csináltam, ezért aztán a ‘milyen fal is lesz a lakásban Szonjácska?’ kérdésre rendszerint nem tudtam a választ.
Természetesen megépült a falacska, anyuska be is költözött és még a gipszkartonból is maradt, azt száműztük az erkélyre. Funkcióját hamar megtalálta, barikádnak használtam az erkély rácsai előtt, hogy az icipici macskalány ne találjon leesni a harmadikról.
Jól meg is áztak a vékony, sima felületű lapok a nyári viharokban de én azért ott hagytam, némileg a hanyagság, némileg amiatt, mert még így is el tudta látni azt a funkcióját, hogy kismacskát a zuhanástól megvédje.
Anyunál nagyon kedvesen szóló csengő jelzi, hogy valaki az ajtó túloldaláról bebocsátást szeretne nyerni. Kedves hang, vagy sem és nem szeretem, ha váratlanul megszólal, szorongás jön rám, nem szeretek ajtót nyitni sem. Így először próbáltam nagyon csöndben maradni, amikor egyik reggel 8 óra előtt meghallottam azt a kedves csengő hangot. Mikor már másodszor is megszólalt erőt vettem magamon, kinyitván az ajtót egy ismeretlen hölgy állt, kezében egy táblával. A táblára mutatva közölte, hogy szerinte ez az enyém, ő a saját erkélyén találta és képzelhetem, mennyire megijedt amikor leesett hozzájuk hajnalban ez az izé.
‘Gipszkarton‘, helyesbítettem csendesen és bár roppant mód szégyellni kellett volna magam, miközben az alsó szomszéd nagy teátrálisan előadta, hogy az éjszaka közepén az erkélyén akár meg is halhatott volna valaki, bennem minden neuron táncot járt, hiszen elsőre eszembe jutott a mumus szó!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: